Segíts-Ég

Segítség, melyről sokan már leszoktak

Igen, sajnos leszoktunk.
Azért mert ezt sulykolják belénk, nem kellene nélkülözni ezt a hihetetlen energiaforrást.
Sokan meglepődnek ezen a kifejezésen.
Gondoljanak bele.
Tudom, nem vagyunk egyformák. Távolról sem, közelről sem. És mégis egyek vagyunk.
Ezt igazán akkor lehet megérteni, ha a testünkre gondolunk. Ez egy egység, melyet számtalan parányi egység, sejt alkot. Mindegyik felületesen, vagy messziről látszatra egyforma sejt másmilyen, más feladatot lát el. Az egyik nincs meg a másik nélkül. Kiegészítik, segítik egymást. Én segítek egy embernek, egy embertársamnak. Segítek, adok valamit, talán csak egy mosolyt és a másik megköszönve a segítséget, a bátorítást, a reményt, mert úgy érzi, nincs egyedül, visszamosolyog. Aki érzékelt már ilyent tudja, milyen erőt tud adni mind a két fél részére.
Mind a két-fél részére, ahogy nyelvünk is őrzi, két-fél ? az egy egész ? részére.
Az emberek nagy többsége szomorú, letargiában szenved ? boldogtalan.

?Miért?...mert, az emberi segítséget éreztem. Amit nagyon nehéz kapni az emberektől. Az orvosoktól is nehéz kapni. Ez az ember nem volt orvos, de tudott segíteni. Úgy látszik, amikor baj van, a művészek tudnak segíteni. Talán csak ők tudnak már segíteni? igen, ?régen nem volt külön a művész, a pap, az orvos? Minden egy volt. Aki tudott valamit, az művész volt. Valahogy ezt éreztem, és ezért voltam olyan nyugodt abban az órában? nyugodt, csaknem boldog.?
Márai Sándor: Judit?és az utóhang című könyvéből

A rendelőm kialakítása hosszas várakozás után elkezdődött.
Vívódásomat látva, ismerősök váratlan és önzetlen hozzá járulása döntötte el a régóta tervezett rendelő elindítását. A tőlük kapott segítséget szeretném tovább adni. Elindítva egy láncreakciót, melyhez reményeim szerint egyre többen fognak csatlakozni.
Mint egy kis ér, mely folyóvá nő.